Mindannyian két lehetőség közül választhatunk azzal kapcsolatban, hogy mit kezdünk az életünkkel.
Az első lehetőség az, hogy kevesebbek leszünk, mint amire képesek lennénk. Kevesebbet keresünk. Kevesebbet birtoklunk. Kevesebbet olvasunk és kevesebbet gondolkodunk. Kevesebbet próbálkozunk és kevesebb önfegyelmet gyakorlunk.
Ezek a döntések üressé teszik az életünket. Ha ezeket a döntéseket választjuk, életünket állandó szorongásban éljük le, örömteli várakozás helyett.
És a második választás?
Hogy megteszünk mindet! Hogy teljes mértékben kihasználjuk a lehetőségeinket. Elolvasunk minden könyvet, amit csak tudunk. Annyit keresünk, amennyi csak módunkban áll. Annyi adunk és osztunk meg másokkal, amennyire csak képesek vagyunk. Küzdünk és harcolunk, és megteremtünk és véghezviszünk mindent, amit csak tudunk.
Ez a döntés nyitva áll valamennyiünk előtt.
Tenni vagy nem tenni. Lenni vagy nem lenni.
Mindennek lenni, kevesebbnek lenni, vagy semminek sem lenni. Méltó kihívás valamennyiünk számára: kinyújtózni és felnőni, elérni amilyen magasra csak tudunk, akárcsak egy fa, beteljesíteni mindent, aminek a tervrajza ott rejtőzik képességeink mélyén.
Hát miért ne lennénk minden, ami lehetünk, miért ne élnénk át minden lehetséges pillanatot, a lehető legjobban, a lehető legtovább? Életünk végső célja az, hogy alkossunk, amennyi csak képességeinkből, lehetőségeinkből, vágyainkból telik.
Ha kevesebbel is megelégszünk, mint amire képesek lennénk, akkor elbuktunk a legfontosabb feladat teljesítésében. Az eredmények az emberi fejlődés legjobb mércéi.
Nem a beszéd. Nem a magyarázat. Nem az igazolás. Az eredmények!
És ha az eredményeink kevesebbek, mint ami a képességeinkből kitelne, akkor azért kell küzdenünk, hogy a mai napon legalább egy kicsivel többek legyünk, mint tegnap voltunk.
A legnagyobb jutalom mindig azokra vár, akik nagy értékeket teremtenek maguknak és a környező világnak.
A sikeredre, Jim Rohn
