Reggel, mikor elmentem dolgozni soha sem tudtam előre, hogy mikor fogok hazaérni, du. kettőkor, négykor, hatkor vagy este kilenckor? Mondhatom ez utóbbiból is akadt nemegyszer.
A nyári szabadságolás mindig óriási nehézségebe ütközött, a cég azt mondta, menj télen, de hát én a családommal nyáron akartam menni. Minden évben küzdeni kellett azért a 10-12 napért, és megfizetni az árát (viszont helyettesíteni azt, aki erre az időre helyettesített).
Akkor elterveztem, hogy ha egyszer iparágat váltok, az csak olyan lehet, ahol akkor teszem szabaddá magam amikor akarom. Nem volt könnyű dolog, de azután megtaláltam azt az ágazatot mely megfelelt álmaimnak.
Az mlm iparágban leltem meg azt a szabadságot, hogy akkor mehetek üdülni, amikor akarok, és addig maradok, ameddig jólesik.
Nemrég érkeztünk vissza az idei nyaralásból, 12 napot töltöttünk az Adrián, íme néhány kép, csak úgy vág
ykeltésül.Ennek a pici falunak a hegyoldalban Plomin a neve és több, mint 500 éve ott van. Lentről a kikötőből alig észrevehető.
Kemény itt az élet, persze nyáron ideálisnak tűnik, de mikor a bóra nekidühödik, olykor oly erővel fúj, hogy nehéz talpon maradni. A régi építők értették a dolgukat és olyan falakat húztak fel, melyek megvédték őket.
Kárpótlásul fentről a plomini kilátóból fenséges panoráma nyilik a plomini öbölre, talán az Adria legszebb panorámája ez.
Merj nagyot álmodni, álmodd magad egy olyan helyre, ahol legszívesebben lennél, képzeld el, hogy ott ülsz a vörös trikós úr helyén és gyönyörködsz a halászatra kivonuló hajók látványában.
A sikeridre, János
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése